2016. július 19., kedd

Snowdonia 2016 3. nap

Túra, utazás 3. nap


A tegnapi rendkívül eseménydús túra után jobbnak láttam reggelre ébresztőórát beállítani, mivel 6:40-kor már indult a buszom Llanberis központjából.

 Ébresztő 5:30-kor. Odalenn Llanberis még ködben úszkált helyenként.

 Regglizés előtt praktikus leellenőrizni, hogy mi is van a bőgrében. Ez a kék futrinka úgy gondolta, hogy kicsit gazdagítja a reggeli menüt, de inkább maradtam a szokásosnál.

 Ködös vízpart a város mellett.

 Meddő hányók Llanberis fölött.

 Moel Eilio káprázó napsütésben már kora reggel.

 Derlwyn apró csúcsa közvetlen előttem észak felé. Tegnap este a jobb szélen lévő a sziklákon bolyongtam egy ideig, miközben keresgéltem az alvóhelyemet.

 6:13-ra megreggelizve, felöltözve, összepakolva.

 A kőfalon átmászás a reggeli nyújtást tökéletesen helyettesítette.

 A fal ezen oldalán sűrű erdő volt, ami korán reggel kicsit több volt a kelleténél.

 Ekkorra már kezdtem félni, hogy nem érem el a buszt, de a patakban még egy gyors reggeli mosakodás azért kellett.

 Úgy gondoltam, hogy inkább biztosan érjem el a buszt, úgyhogy a mocsaras erdőn keresztül 5 perces futást követően a főúton találtam magam. Ebben az 5 percben jobban összekoszoltam magam, mint az elmúlt 2 nap alatt összesen, de legalább már célegyenesben voltam és még 10 perc volt a busz indulásáig.

 A busz indulása előtt 4 perccel megérkeztem a megállóba.

 A kihalt főút balra...

 ...és jobbra.

Ezután felpattantam az Express Motors 85-ös járatára, ami Bangorba vitt át. Buszozás közben a reggeli vidéki Wales egy hétköznapjába belecsöppenni is érdekes élmény volt.

Majd Bangorból indultam tovább Londonba, ahol egy kis láblógatás után a southamptoni buszra ültem fel végül és este 11-re már otthon is voltam.

Ez alkalommal Snowdonia ismét felejthetetlen kaland volt.

2016. július 18., hétfő

Snowdonia 2016 2. nap - Y Lliwedd - Snowdon

Túra, 2. nap - Y Lliwedd - Snowdon:


Teljes napi összesítés (Ordnance Survey):
Táv: 20,68 km
Emelkedés: 1646,6 m

Miután felmásztam Y Lliwedd csúcsára ideje volt leereszkedni róla majd Snowdonra felkapaszkodni ma másodszorra.

Y Lliweddről lefele vezető ösvény Snowdon felé.

Az egykori bányászat nyomai Cwm Llan alján.

Mesterséges rámpa romja.

Elhagyatott bánya a völgy túloldalán.

Snowdon tetején egyre kevesebben voltak, de még mindig akadt folyamatosan látogató.

Llyn Lyddaw.

Lefele menet közben.

Crib Goch, Pyg Track és Afon Glaslyn.

Sok helyen nem volt egyértelmű az ösvény, így kőrakásokkal jelezték a megfelelő irányt. Ma erre a mankóra nem kellett hagyatkoznom, de ködben és esőben biztosan hasznos lehet.

Leértem Y Lliweddről és ekkor épp a magam mögött hagyott utat szemléltem. Ekkor 744 méteren voltam és 1085-re kellett ezután felkapaszkodnom.

Vad kecske állva bóbiskol.

A szakadék szélén haladva ilyen remek sziklaszirteken keresztül lehetett felfele haladni.

Visszatekintve.

Yr Aran és tőle jobbra Snowdon déli lába.

Kerítés Snowdon oldalában.

Időközben egyre növekedtek az árnyékok ÉK felé.

Snowdon oldalában halványan ki lehetett már venni Watkin ösvényt.

Ezt a bányát jártam végig Snowdonról lefele ereszkedve pár órával korábban. Innen látszik, hogy méretes dologról van szó.

Crib Goch nyugati vége.

Félénk társaság. A háttérben Yr Aran.

No, itt már egyértelműen a Watkin ösvényen jártam. Elméletileg a legmegterhelőbb az összes útvonal közül, de egy ilyen gyönyörű nap bármelyik élvezet lehetett csak.

Egykori bányavidék a háttérben.

Ahogy felfele másztam a valóban kellemetlen ösvényen észrevettem egy igazi ritkaságot tőlem nem messze, egy havasi varjút (Pyrrhocorax pyrrhocorax). Sajnos itt a hegy árnyékos oldalán már elég kevés volt a fény jó fényképhez, de élőben így is nagy élmény volt.

Azóta megtudtam, hogy UK-ben 300 pár él ebből a madárból és itt Snowdoniában mindössze 15... jó helyen, jó időben.

Az ösvényre visszatekintve. Itt már laza törmelék volt javarészt az úton, úgyhogy nem sokkal később inkább csak elkezdtem felfele mászni.

Crib Goch.

Majdnem fenn.

Jelzőkövek a gerincen Llanberisszel a háttérben.

Tádáám, fenn a csúcson!

Még mindig nem voltam itt egyedül, így amíg vártam, hogy a többiek elszállingózzanak addig madártávlatból nézelődtem.

Ez egészen biztosan egy különleges alkalom: Snowdon csúcsán egyedül voltam ragyogó napsütésben este 9-kor. Az 1085 métert jelző építményen fel lehetett fedezni, hogy mit merre és milyen távolságban lehet megfigyelni idefenn.

Az óceán naplemente előtt.

Egyesek idefenn alvást terveztek, ahogy néztem.

Az árnyékok ekkorra már igazán terjedelmesekké váltak.

Nézzük akkor mit mutatott a tábla!

Snowdonia nemzeti park déli részén, innen 42 km-re van Cadair Idris.

A távoli hegy Cadair Idris.

Lake District nemzeti park Észak-Angliában innen 161 km-re.

A víz túloldalán a vékony fogazott csík Lake District.

A távolságok persze mérföldben vannak megadva a táblán.

A Wicklow Hegyek már Írország területén találhatóak és szintén 161 km-re vannak.

Így képen épphogy ki lehet venni egy sötétebb csíkot a tengeren, de a naplemente későbbi fázisában egyértelműen lehetett őket is látni.

Hegyvidék naplementében.

Tremadoc Öböl dél felé.

Miután fél órát egyedül eltöltöttem idefenn kellőképpen átfáztam és kezdett már lassan sötétedni, így sajnos el kellett indulnom le a hegy lábához, hogy Llanberis fölött tölthessem az éjszakát az első napi alvóhelyemen.

Távoli meddő hányók.

A csúcs.

Utolsó pillantás a kávézóra és a csúcsra.

Naplemente ÉNY-on.

Méretes és hajszál vékony torony a hegyek között.

Az sem rossz alvóhely, habár nem túl eldugott.

Jobbra Pyg Track út.

Pápá Snowdon!


Irány Llanberis, már csak 7 km ha jól rémlik.

Álló kő az ösvények kereszteződésénél.

Még egész sok fényt volt ekkor is de egyre gyorsabban fogyott.

Már ennyit haladtam.


Rózsaszín birka.



DNY.


Carneddau hegység észak felé.

Az az ösvényt egészen le a nagy tóig elég hosszúnak tűnt még innen, és az is volt.

Naplemente az Isle of Man sziget fölött.

No, az ott Írország a távolban. Ez a látótávolság olyasmi, hogy ha Budán felmásznál egy hegyre, akkor kb egész Magyarországot belátnád.

Clogwyn vasútállomás.

Az is jó alvóhely lehet, mint ahogy pár sátor ezt bizonytotta is ezt.

Eltartott egy darabig, de 23.30-ra leértem a tábohelyemre, ami egy sziklaszirt volt. Itt megágyaztam, vacsit főztem aztán amint leraktam a fejem már aludtam is.